Nora és Nightsky szó szerint átrepültek az akadály felett, sajnos nem a szó legszebb értelmében. Hirtelen nem is tudtunk apával mit reagálni, csak kiabáltunk, hogy NEEEE.

Nora már kezdet felülni, és fogta a fejét. Egyből szaladtunk oda. Nightsky is azonnal felállt.

Én Norát néztem meg, nem-e lett valami komolyabb baja, de pár karcoláson kívül nem volt rajta semmi probléma, eszénél volt. Egyből fogta Nightskyt. Apa furálta ahogy a paci áll, mert az egyik lábára nem lépett rá.
-Jólvan lányok, visszavisszük a boxába Nightsky-t, holnap hívom Dr. Jane Robinsont. Ő majd alaposabban megnézi Nightsky-t.
-De ugye nincs komolyabb baja? - kérdezte Nora
-Nem tudom... - válaszolt apa, kissé szomorú hangon.

Nem volt jó bőrben Nightsky. Nem igazán nyúlt se a vízhez, se a szénához. Nora elment levenni a kobakját, majd egyből jött vissza.

Beült Nightsky-hoz.
-Peter, ugye nem gond, ha itt töltöm az éjszakát Nightsky-al? - kérdezte.
-Persze, nyugodtan legyél vele Nora! - sóhajtott apa.

Most mi sem mentünk haza, úgy döntöttünk, hogy itt alszunk, mert korán reggel jön az állatorvos.

Épp jött fel a nap, amikor kiléptünk a klubbhelységből, és mentünk is megnézni Nightsky-t. Belül mélyen azt reméltem, hogy már semmi baja, de én is meg apa is tudtuk, hogy ez nem csak egy egyszerű sérülés..

Nora boldogan simogatta Nightsky-t. Nagyon boldog lettem a látványtól, ezekszerint jobban lett a paci!!

Apa bement hozzá a boxba, hogy jobban megnézze. De a fejét csóválta. Ajaj...
-Hogy van Nightsky? - kérdeztem Norát.
-Szerintem jobban.. már felállt a boxban, de este végig feküdt amúgy. Jön ma a doktornő? Szerintem csak kap valami gyógyszert, vagy kenőcsöt, és megjavul a lába.

Csodáltam az optimizmusát Norának... Valamiért nekem nem ilyen pozitív dolgok jutnának először eszembe, de persze fontos, hogy derűlátóak legyünk. Csak sajnos most ezesetben nem olyan könnyű ez...Megérkezett a dokinéni. Nightsky nem annyira örült neki, mint mi.
-Jó reggelt! Na hadd lássam Nightsky-t!! Mi történt vele?
-Tegnap este rosszul sikerült egy ugratásom vele. - mondta Nora.
-Ajajj..  - szisszegett fel a doktor.

Kivezette apu a box elé, hogy jobban hozzáférjen az állatorvos. Nézte, fogdosta a lábát, de semmit se mondott. Megölt minket ez a csönd. Hirtelen ránézett apára, és semmit se mondott, csak lebiggyesztette a száját.
-Sajnálom Peter...

-Ez a ló már nem fog se ugratni, se versenyezni, de még csak ügetni se biztos, hogy képes lenne. Nem fog feljavulni az állapota, jelen esetben olyan fájdalmai lehetnek, amit mi el se tudunk képzelni. Csak egy megoldást tudok a fájdalmai enyhítésére...

A kávézóban beszélgettünk. Nora nem hitte el, amit hallott. Sokkban volt.
-Kiskorom óta idejárok lovagolni, és Nightsky volt az első ló akin ültem. Nem akarom elhinni, hogy vége ennek a kapcsolatnak. Nem.... -mondta, majd elengedett egy-két könnycseppet.

-Doktornő, tényleg nincs esély a javulásra? - kérdeztem megszeppenve.
-Sajnos nincs. Sok ilyen lovat láttam már, volt olyan gazda, aki kérte, hogy ne altassam el, de végül muszáj volt. Bizakodnak az emberek, hogy jobb lesz majd a szeretett kedvencük, de sokszor többet ártanak vele.

Apa megadta az engedélyt a doktornőnek a végső útra. Nagyon elkezdtem sírni, Nora is elment onnan. Nem bírta volna ezt végignézni.

-Jólvan Nightsky, nyugi. Nem fog fájni, tulajdonképpen nem érzel majd semmit, csak hogy könnyebb lesz minden. - beszélt a doktornő kedvesen, lágy hangon Nightsky-hoz.

Már Noraból is kitört a sírás. Nightsky-on lehetett látni, hogy elgyengült, lassabban vette a levegőt.

Nora még utoljára bement hozzá, elköszönni. Apa is elejtett egy könnycseppet. Cori fel se fogta, hogy mi történik, csak állt ott és nézett ki a fejéből. Nagyon rossz volt ez a pillanat. Nem akartuk felfogni, hogy ez a jó döntés. Mi lesz ezután? Az istálló legjobb lova távozik el tőlünk...

Folyt. köv!