Este amint hazaértünk apuval, Norbertről és erről a furcsa lovas üzletről kezdtem el kérdezősködni.
-Apa, miért akarta elvinni Nightsky-t Norbert?
-Ez hosszú történet Amber... Annyi a lényeg, hogy pár éve egy nagyobb összeget kaptam, amiből lovakat vettem, és ezt a házat, de nem törlesztettem eleget... és most követelik rajtam.

-Jó, nem kérdezősködök. Viszont van egy dolog, amit nekem is be kell vallanom - sóhajtottam - Levelet kaptam a volt gimimből. Kirúgtak. Kell egy másik iskolát keresnem.
-És ezt csak most mondod?? Ó én bolond, hát iskolába kellene járnod.... Intézkedek mindenképp! De azért szólhattál volna hamarabb is... Felelőtlen vagy kislányom!
-Bocsánat... Kimegyek megnézem Browniet, reggel megígértem neki, hogy meglátogatom még ma este.
-Menj csak, de ne maradj sokáig!
-Oké!

Jól esett a paci közelsége, megnyugtatott...

-Bárcsak minden napom így telhetne. Lovak közt, nyugalomban... Jaj Brownie, nem is tudod milyen szerencsés vagy, hogy lónak születtél. 

Kb. egy órahosszát kint töltöttem, majd bementem a házba, fürödtem, és aludtam is.

Reggel arra ébredtem, hogy apu gofrikat süt, vagyis készít.
-Mizu apa? Mi ez a nagy készülődés?
-Fontos vendégünk jön Amber. Készülj fel, hozd a legjobb formádat ma!

Nem igazán értettem mire akart ezzel célozni, de nem is kérdezősködtem, segítettem neki inkább takarítani, mert a konyha enyhén szólva mocskos volt már.

-Amber, tudod, hogy én a legjobbat akarom neked... Ezért is hívtam ma egy fontos vendéget?
-Kit apu?
-Hát ...

-csengettek-

-Üdvözlöm Leticia! Ő itt a lányom, Amber.
-Üdv Peter, rég láttam Önt!

-Tehát te lennél Amber. Nos, bentebb mehetnénk? Ott jobb lenne beszélgetni. - mondta az ismeretlen nő.
-Persze Leticia, fáradjon beljebb - mondta apu.

Evés közben apát néztem. Senki se szólt semmit, nem tudtam ki ez a nő. Egy jól öltözött lovas, ez tuti, de hogy mégis ki lehet ő??

-Nos Amber, ha nem mondta volna véletlenül apád, akkor bemutatkozom: Leticia McAllison vagyok, a Lakehill Horse Gimnázium igazgatója. Ami körülbelül úgy 500 km-re van innen. Nos, de nem ez a lényeg. Iskolába kell járnod, és tudnod kell, hogy a Greenfield-i Lovarda a gimnáziummal egyenlő képesítést tud neked nyújtani, amennyiben hivatalos tagjává válsz, és jársz az oktatásokra, majd leérettségizel.

Apa kikelt magából:
-Na neeem.. erről nem volt szó Leticia. Csak a gimnáziumot említette telefonon keresztül.
-Igen Peter valóban, de feltételezve, hogy a lányától nem akar megszabadulni, miután visszakapta őt... mikor is? 8 éve veszítette el? Igen... Nos, gondolom, hogy inkább ezt az utat választanák.
-A lányom nem megy a Greenfield-be, ez biztos!! - kiabált.

Kiborultam én is:
-ELNÉZÉST! De történetesen itt CSAKIS KIZÁRÓLAG rólam van szó! Dönthetnék egyszer az életben én is valamiről??? Unom, hogy mindenki tudja, hogy mi lenne a jó NEKEM! Elegem van...

Majd otthagytam mindkettejüket, sírva...

Nem tudtam hova menjek, csak otthonról el akartam menni... Hirtelen annyi kérdés kavargott bennem. Jól döntöttem? Ez a helyes út? Mit válasszak? Itt már többről van szó, mint puszta lovarda választás... Ezen már az életem is múlhat...

Elmentem apu lovardájába, a kávézóba. Ott volt Cori és James. Nagyon örültem nekik. 

Elmeséltem mindent töviről hegyire, hogy megértsék. Elég fura fejet vágtak, mikor mondtam, hogy Diana nevezetű lánynak adtam ki magam a Greenfieldben...
James végighallgatott majd ennyit mondott:
-Amber, nyugodj le. Gyere, menjünk ki terepre, jobb lesz hidd el.

Mentem is azonnal Zarához. Üdvözöltem őt, ő is engem. Jó volt végre újra látni őt.

Lecsutakoltuk őket, majd felszerszámoztuk a két pacit.

Fogalmam sem volt, hogy merre megyünk, csak jó volt egy kicsit távol lenni az otthontól. Mellesleg, nagyon kellemes volt James társasága, igyekezett elterelni a gondolataimat...

Egészen a tengerpartig mentünk. Sosem láttam még a tengert, hatalmas élmény volt. Közben nevettünk sokat.

Zaraval lesétáltunk a partra, majd jött utánunk James és Teodor is.

A lovakat elengedtük, hadd szórakozzanak ők is, mi meg játszottunk a homokban. Istenem, mintha újra kisgyerek lettem volna, annyira jó volt.

Zara és Teodor is egymásra találtak.

James közelebb jött hozzám:
-Amber, tudod.. amióta megláttalak, valamit elkezdtem érezni irántad.

-Mit James?
-Hát tudod... nagyon tetszel... a mosolyod, a beszéded, a stílusod... minden, ami te vagy...

Megfogta a kezem és percekig egymást néztük, nagyon jó volt. Semmi másra nem gondoltam abban a pár percben, de hamar visszaindultunk...

A lovardában folytattuk az enyelgést, de figyeltünk, hogy meg ne lássanak minket.

Mire apa jött nagy sebbel-lobbal... Kicsit sem örültem most a társaságának.

-Szervusz James... Amber, szerszámozd fel Zarát, edzést tartok neked. 
-Muszáj?
-Edzést tartok neked - mondta határozottan.
-Jó... - sóhajtottam.

Megismerkedtem az ugrás fortélyaival. Kicsit ideges voltam, mert sosem csináltam ilyesmit, csak mikor kisebb voltam, de akkor se fejlődtem fel eléggé...

Zara nagyon szépen vette az akadályokat, persze ő már valószínűleg profi volt ebben, itt akit edzett apu, az csakis én voltam.. de milyen célból?

Mikor végeztem egy körrel, odamentem apuhoz:
-Na jó volt? - kérdeztem.
-Igen, Zara jó volt, de neked még van mit tanulnod. - mondta komoran. -Menj még pár kört Amber!

Estig ment az edzés. Kicsit már fáradtam, de nem adtam fel. Már Cori és Nora is néztek bennünket. Végig az járt a fejemben, hogy vajon mi a célja ezzel az egésszel apának? Köze lehet a továbbtanulásomhoz??

A lábam telelett vérhólyaggal, úgyszintén a kezem is, a combom kék-lila foltos lett. De csak arra tudtam gondolni, hogy minden sebhely erősebbé és jobb lovassá tesz. Semmi más nem érdekelt. Zara csutakolása közben is csak ezen rágódtam. Egyedül voltam, nagyon egyedül. Az én kis világomban, ahol még most minden olyan sötét. Talán James lehet az egyetlen fényfolt ebben a sötét világban?

Apu jött oda hozzám.
-Jó voltál Amber. Hidd el, ezt a te érdekedben tettem. 
-Tudom apa... de mégsem értem... Miért?
-Ha a Greenfieldbe kell járnod, legyen hát... De hogy oda bekerülj, sokkal jobbnak kell lenned, az idő meg szorít. Egy hetünk maradt a tagfelvételig, s addig közel olyan szintre kell téged húzni, mint amilyen itt senki sincs. Érted?
-Értem... -mondtam szomorúan. - De végigcsinálom. Nem megyek innen el! 

Az öltözőbe siettem, de utánam jött Nora.
-Amber, csak azt akarom mondani, hogy nagyon jók voltatok Zarával. Egy kezdőtől ez nem is rossz! És szeretnénk, ha holnap itt lennél velünk a lovardában, tartunk egy kis bulit. Remélem bennevagy!
-Tök jó, köszi a meghívást. Szerintem jövök! ;)

Katt a következő részért!