Nora és Cori már készítették elő a lovakat, nem vártak meg minket. De mi is igyekeztünk azért...

Miután felvettem a kobakot, Zarához siettem, üdvözöltem őt egy kis simogatással. Kedvesen rámnyihogott, és már toporzékolt is, hogy kijöhessen. Gyorsan felszerszámoztuk a lovakat James-el, és mentünk is a karámba. A többiek már ottvoltak, már csak minket vártak.

Vártuk, hogy mit kell csinálnunk. Megérkezett Norbert is a pökhendi stílusával, támasztotta a kerítést. 

Apa állt mellette. Kissé félve, aggódva tekintett ránk, de annál határozottabban beszélt.
-Jó, most az lesz a feladat, hogy mindenki körbe megy a lóval, nyeregben természetesen. Lehet váltogatni a sebességet, de az se baj, ha csak sétában mentek. Ennyi lenne. Nyeregbe!

Nora lovának nem igazán tetszett az ötlet, vagy esetleg Norbert nem tetszett neki, de azért Nora is nyeregbeszállt. 

Szépen mentünk körbe-körbe, ahogy apa kérte. Jó érzés volt végre újra Zara nyergében ülni, és azt vettem észre, hogy egyre magabiztosabb voltam lovaglás terén. Hát nem hiába, a vér nem válik vízzé! De nagyon sokat kell még fejlődnöm. Kérdés, hogy hol...

Zara kicsit begyorsított. De nem bántam, uraltam a helyzetet. Nagyon féltem, hogy majd kiesik a kengyelből a lábam, és elveszítem az irányítást. Szerencsére nem történt meg. Oldalra néztem gyorsan, és láttam, hogy apa is meg Norbert is Norát nézik.

Ezt követően Norbert arra kérte Norát, hogy futószárazza a gyönyörű fekete arab telivért előtte. Így is tett. Aggódó pillantásokat vetett közben ránk, nagyon félt...

Messze voltam, de tisztán lehetett hallani Norbert öblös hangját, ahogy apával beszélt.
-Jó, jó.. ezt a telivért el is viszem, és akkor ki vagyunk egyenlítve. Rendben Peter?
-Uh... nem lehetne másikat? A gyerekek nagyon szeretik ezt a lovat, egyik legjobb az istállónkban.
-Láttam, pont ezért viszem el őt. - mondta kacagva Norbert.

Mindenki meg volt rémülve. Én és James leápoltuk Zarát és Teodort, Nora pedig sírt. Cori próbálta vígasztalni, de nem sikerült.
-Szerinted tényleg elviszi ez az ember Nightsky-t?? - kérdezte James.
-Nem tudom... remélem nem... tényleg nagyon szép paci, nem kellene odaadni neki. - sóhajtottam.
Majd a klubbhelységbe mentünk mindannyian.

-Úgytűnik muszáj vagyunk odaadni Norbertnek Nightsky-t. Sajnálom Nora..

Kikeltem magamból:
-Apa nem teheted ezt! Nora lovagolja őt évek óta. Hm.. Habár. Van egy tervem! - mondtam, majd szinte parancsszóra betrappolt Norbert.

-Na mivan gyerekek? Megállt bennetek a szó? - kérdezte Norbert.
-Elviheti Nightsky-t, de akkor üljön is fel rá. - mondtam.
Erre mindenki rámnézett, Noranak felcsillant a szeme.
-Viccelsz? Jó, felülök rá, de nagy dolog. Azthiszed nem ültem még vadabb lovon? A város legjobb zsokéja vagyok... Na gyerünk...

Már esteledett. Felült Norbert Nightskyra, és nevetve ránk nézett.
-Na mostmár vihetem? Tudjátok mit? Előttetek fogok elsétálni ezzel a gyönyörű lóval. Hahahaha!

De ez nem tetszett Nightskynak, ledobta magáról Norbertet, és dühösen ágaskodott. Levette róla a nyerget és a kantárt Norbert.
-Nincs időm ilyen játékokra, megyünk haza te otromba jószág!!!-kiabált.

Erre olyat kapott, amire mi sem számítottunk. Nightsky az égbe repítette Norbertet.

A földön landolt, de nem lett komolyabb baja (remélhetőleg). Nagyon ideges volt Norbert. Apa meg akarta állítani a lovat, de mérgesen ránéztem, és így hagyta.

-Velem ilyet nem művelsz te galád állat! Viszlek haza és kész!!

Apa beszaladt a karámba, vele együtt Nora is.

-Norbert... szerintem nyilvánvaló, hogy ezt a lovat te nem fogod innen elvinni. Egy embert tűr meg magán, és az pedig Nora Winterden.

Nightsky serényen bólogatni kezdett, mintha értette volna.

-Pusztuljon meg az összes lovad itt a lovardában Peter! Találkozunk még, ne feledd! A múlt nem felejt!! Viszlát!

Noraval pacsiztunk egy nagyot, jól zártuk a napot! Nightsky visszakerülhetett a boxába, Norbert pedig dühösen elindult haza.

Katt a következő részért