Még hazaúton jót beszélgettem apával, kicsit kedvesebbé vált, mint a lovardában. Mesélt pár sztorit, hogy mi történt vele az elmúlt 8 évben, és én is így tettem. A gimiről azonban még nem mertem szólni...

A beszélgetést folytattuk a konyhában is. Apa hotdogot készített vacsorára. Nem egy gourmet étel, de azért megteszi.
-Anyádnak írtál, hogy itt vagy?
-Tud róla... Csak nem örül... -mondtam. A nem örül kifejezés viszont kicsit enyhe, de nem mondhattam azt, hogy kb. megszöktem otthonról, mert elegem volt belőle..
-Az oké, tudod, jól nem volt felhőtlen a kapcsolatunk anyáddal, de sose te voltál az oka... Ennek ellenére...
-Ennek ellenére mégis én szívtam meg a levét. Tudom apa, ne mutasd be a saját életemet.
-Sajnálom Amber, igyekszem jóvátenni mindent.

Vacsora után a szobámban heverésztem, mert apának volt egy vendégszobája, amit kedvemre berendezhettem. Kaptam szép piros ágytakarót is, viszont a falak még kissé komorak szerintem. Ebből szobafelújítás lesz hamarosan, úgy érzem! Fürdés után hamar elaludtam, és már terveztem is a holnapomat...

Másnap reggel 7órakor csörgött a telefonom ébresztője. Gondoltam meglepem apát egy reggelivel, azonban sehol nem találtam. Egy cetlit hagyott az ebédlőasztalon:

Amber! Elmentem egy fontos üzleti találkozóra, este jövök! Kulcs a helyén! Puszi, Apa

Na klassz, én meg itthonmaradtam.. Hasznosan kellene eltölteni ezt az időt...

Besurrantam az irodájába, és elkezdtem nézni az emailjeit, de nem volt köztük a tegnapi rejtélyes levél. Kicsit még kutakodtam, de semmi nyomot nem találtam, amiből megtudhattam volna a dolgokat... Így hát arra gondoltam, hogy személyesen megyek el a Greenfield-i Lovardába, hogy magam is szemügyre vehessem az ottani "sznob" lovasokat.

Nagyon közel volt tényleg, kb. 15 perc séta után ott is voltam. Hatalmas karámok, zöld legelők, és egy óriási istálló - tehát ez az a híres lovarda! Nem voltak sokan az udvaron, gondolom még mindenki otthon volt, vagy nem tudom...

Aztán hirtelen mindenki előtermett! Egy 30-as éveiben járó férfi kedvesen szólt hozzám:
-Szia! Te lennél az új lovasunk? 
-Jó napot, nem, nem, én csak eljöttem megnézni a lovardát, mert... mert őő , mert gondolkodom hogy ide fogok járni! Nem rég költöztem ide!
-Remek! És hogy hívnak?
Nem mondhatom azt, hogy Amber vagyok, Peter lánya, mert rögtön elítélnek... 
-Diana vagyok, Diana Roster. - hazudtam.
-Szia Diana! -üdvözölt a kedves arcú lány.
-Nos Diana, ezesetben érezd magad otthon, járd körbe nyugodtan a lovarda területét, és bármilyen kérdésed van, kérdezz bátran, a lovasok is segítenek szívesen, engem pedig megtalálsz az irodában. - mondta a férfi. - Ja , és amúgy én Oliver Hamway vagyok.
Basszus, ő lehet Norbert Hamway fia.
-Rendben, köszönöm szépen!-habogtam.

Egy kis melléképületből hangos zene jött ki, gondoltam odamegyek. Egy fiatal fiú épp szedte szét a bálákat. Ráköszöntem:
-Szia!

-Szia! Te vagy az új lovas? - kérdezte.
-Nem, én csak látogató vagyok. - mondtam. - Amb...vagyis Diana vagyok, üdv.
-Na az jó, szeretjük az új arcokat. 
-Te is lovas vagy? Kicsit fura, hogy te hordod szét a szénát.
-Nem - nevetett - Én alkalmazott vagyok, Benjamin a nevem, de hívj nyugodtan Beninek. Tehát, jövőbeli lovas vagy? Bírjátok a tagdíjat?
-Miért, mennyibe kerül?
-2000$ havonta. Persze, sok extra szolgáltatás is van, de aki idejön lovagolni, annak elég vastag a pénztárcája... - majd végignézett magán, kissé szomorúan.
-Hát, még gondolkodok rajta, elég sok a 2000$... - mondtam.
-Na igen, de nem is ez a lényeg. Gyere, megmutatom az istállót.

-Hé, Diana! Nemsokára tartunk egy edzést, Oliver fogja tartani, ha van kedved nézz majd meg minket! - kiabált a lány, egy gyönyörűszép fehér ló nyergéből.
-Rendben, köszi hogy szóltál! - kiabáltam neki vissza. - Nos, mehetünk az istállóba? - kérdeztem Benit.

A hátsó bejáraton mentünk az óriási építménybe. Bent lovasok voltak, mindenki el volt foglalva, észre se vették, hogy bementünk.
-Hát ez lenne az. Igényes, tiszta, luxus, menő... - monta Beni, de egy kis szomorúságot éreztem a hangján.
-Gyönyörűszép! -ájuldoztam.

Ezután bementem Oliverhez az irodába. Puhatolózni akartam kicsit.
-Itt lovakat is törnek be? Lenne egy csikóm, akit szeretnék majd tréningezni, de még nem találtam megfelelő helyet neki. Hannoveri, mén. - hazudtam.
-Természetesen Diana, foglalkozunk ilyesmivel is. Pontosabban, az apám.
-Oh, az apja is itt dolgozik? - kérdeztem meglepődve.
-Hát néha... megvan neki a maga baja is, de néha jön ide is. Miért??

-Ja, hát itt a környéken elég híres azért az apja, és a tehetsége. - mentegetőztem.
-Igen, az biztos. Nos, jössz az edzésre? Megnézed a lányokat? Hátha utána beszélgethetnénk a belépésedről, és a tagságodról! - mosolygott.
-Igen, menjünk! 

Nagyon jó hangulatban telt az óra. A lányok figyeltek, a lovak méginkább. Türelmesek, fegyelmezettek voltak. Oliver pedig igazán tehetséges, bár az furcsa volt, hogy ő nem ült nyeregbe, de még így is remekül oktatta a lányokat.
-Oké lányok, akkor a szokásos formákat kérném szépen, feszes legyen az a kantár, ne lógjon a lábatok!

-Kate ne engedj akkora szárat neki, próbáld tartani az ívet, jó lesz! - kiabált neki Oliver.
Kate nagyon ügyes, pláne a lova. Gyönyörűszép szürke kanca, a mesékben látni csak ilyet.

-Jól van Tina, jó lesz, szépen mozogtok együtt, erről van szó! - kiabált neki is Oliver.

Az edzést követően a lányok leszálltak a lovakról, és Oliver újongott. 
-Ezaz lányok, erről van szó, itt kezdődik a Greenfield-i lovas. Fegyelmezett, ügyes, és okos.
Erre a lovak horkantottak egy-egy nagyot.
-Igen, bocsi Peggy, bocsánat Ferni, ti is nagyszerűek voltatok! - nevetett Oliver, és mindenki. -Látjátok, megéri ide járnotok. Napról napra egyre jobbak vagytok. Ezt más lovardában nem érhetnétek el. Pár hónap, és itt a Willowhill-i verseny, fel fogunk készülni, és tudjátok mit? Meg is nyeritek! 

Ezektől a szavaktól a hideg is kirázott, annyira motiváló volt Oliver. Oda kellett mennem Kate-hez.

-Bocsi a zavarásért Kate, nem tudom meg merjem e kérdezni...
-Mondjad nyugodtan!
-Nem tehetnék egy kört Peggyn? Úgy, hogy futószár van rajta? Tudom, ciki, de Olivernek nem merném mondani, hisz még nem vagyok tag.
-Jaj ne butáskodj, persze. Átmegyünk a nagyobbik karámba, jó?
-Szuper!!

-Okés Diana, ülj fel Peggy-re, aztán indíthatod.

-Peggy kicsit pergősebb ló, nem tudom milyen lovakon ültél már, Peggy szereti a tempót, de majd visszafogod, meg én is.
-Nagyon jó! - mondtam. 
Tettünk pár kört, mondhatni hatalmas élmény volt számomra.

-Köszi a lehetőséget Kate! 
-Ugyan nincs mit! Máskor is, szívesen.

-Nem vagy rossz lovas, Diana, csak még kezdő. De látom benned a fantáziát, remélem csatlakozol hozzánk, és akkor végleg elsők leszünk a környéken.
-Ezt hogy érted? - kérdeztem.
-Tudod, van itt az a szomszédos lovarda.. Csupa bénákkal, meg nyomikkal, nem szeretjük őket. Sznoboknak hívnak minket, pedig ők azok, akik tehetnek arról, amilyen a lovardájuk.
-Hát én új vagyok még, nem tudom ők milyenek - hazudtam, de legbelül rosszul éreztem magam, hogy ilyeneket mond...
-Jaj ugyan, mindenki tudja... Oliver apja, Norbert pénzt adott, hogy élve tartsa azt a lovardát, de az ottani tulaj, valami Peter rossz lovakat vett belőle, valami vásáros kupectől. Így most csődben van az egész, és még a lovak is vágóhídra kerülhetnek miatta. - szomorkodott. 
Nagyon ledöbbentem. Apám ilyet tett volna?

Már esteledett, de még Benitől el akartam köszönni, mielőtt hazamegyek.
-Na milyen volt az edzés Dia? Láttam, te is lovagoltál. Elég merész voltál, kobak, meg csizma nélkül...
-Jah, igen, fel se tűnt. Figyelj Beni, találkozhatnánk még majd? - kérdeztem kacéran.
-Oh..hát...őő... miért is ne? Tessék itt a számom, de itt egyébként mindig megtalálsz! Mész is?
-Igen, sietnem kell haza, már várnak otthon. 
-Jaj rendben, akkor jó utat hazáig! Szia!
-Szia!

Még odakint megállított Kate.
-Remélem látunk még Dia! 
-Hát, lehetséges... de most sietek haza! Sziasztok!
-Szia!

Tovább a negyedik részre!