Esteledett, amikor odaértem Woodtownba. Apu épp kint állt a ház előtt, mintha tudta volna, hogy érkezem. Könnyes szemmel futottunk egymás felé, mit sem törődve a bőröndökkel, és a szomszédokkal.

-Hogy utaztál Amber? Minden rendben? Hogy-hogy megtaláltál? Jaj annyi mindent meg kell beszélnünk...
-Jól vagyok, minden rendben apa! Azthittem már sosem látlak viszont! De végre itt vagyok!
-Anyád?
-Semmi... majd odabent mesélek... feltéve ha bemehetek - nevettem.
-Viszem a holmid!

Rövid mesélés után kidőltem. 5 órás volt a buszutazás, nagyon elfáradtam. 

Másnap reggel korán felkeltünk mindketten. Reggeli közben beszélgettünk.
-Amber, nekem most el kell mennem a lovardába. Ha gondolod, akkor jöhetsz velem, ha nem, akkor itt hagyom a kulcsokat, és érezd magad otthon!
-Megyek veled apa, ne viccelj! Nagyon kíváncsi vagyok az itteni életedre.
-Rendben Amber, akkor öltözz át nyugodtan, és szólj, ha mehetünk!

Átöltöztem, és néztem magam a tükörbe. Sok dolog forgott a fejemben. Mi lehet anyával? Mi lesz így az iskolával? Tudja-e apa, hogy ide akarok véglegesen is költözni? Hogyan mondjam el neki? Milyen lehet a lovardája? Huh na indulni kell...

Hamar odaértünk a telekre. Hatalmas nagy épület volt. Megcsapott a lovak illata, a friss pázsit, és a vidéki levegő elegye. Mélyet szippantottam a tüdőmbe, és nagy mosollyal elindultunk befelé. Sok ember jött ki-és be, mindenkinek barátságosan köszönt apa, de én nem ismertem senkit...

Egy vörös hajú lány ,kb. velem egy idős állt le beszélgetni apával. 

-Igen, megérkezett az új ló. Zara, 5 éves kanca, nagyon szelídnek mondják, úgy gondolom, lehetne ő az újoncok lova mostantól  - mondta a lány.
-Rendben Evy, meg is nézem azonnal, csak még el kell intéznem valamit. - mondta apa - Amber, gyere, ő itt Evy, rá bármikor lehet számítani! - majd elsétált apa, otthagyva minket.

-Szia Amber! Sokat hallottunk már rólad, nem gondoltam, hogy egyszer találkozunk majd.
-Szia! Hát nekem is új még a dolog. Te itt dolgozol?
-Igen, mondjuk úgy. Főleg az istálló körüli dolgokat végzem, de segítek az új lovasoknak is. Bármilyen kérdésed van, csak szólj! De most mennem kell! 
-Okés, köszi szépen!

Mivel apa egyedülhagyott, így fel kellett találnom magam. A lovakat kezdtem el nézni, egyik szebb volt mint a másik. Hirtelen ott termett mellettem egy fiú.
-Te tényleg Amber vagy? - kiabált.
-Úristen, nagyon megijesztettél!! Igen, én vagyok...
-Azta! Biztos nagyon jó lovas vagy, mint édesapád... Ő itt az én lovam, Teodor. Makacs kis állat, nem de?
-Hát majdnem megharapott - nevettem  - De nem vagyok jó lovas...sőt...
-Ne szerénykedj... - kacagott.

Beszélgetésbe elegyedtünk, nagyon kedves fiúnak tűnt. De az egyik boxnál megjelent két lány is, akik látszólag rajtunk nevettek.. Vagy legalábbis rajtam. 
-...én amúgy James vagyok, 3 éve lovagolok itt, de most, hogy apád átvette a vezetést, sokkal jobb a hangulat és az oktatás.
-..aham.. -  mondtam, de nem tudtam ráfigyelni , mert a két lány annyira zavart.

Odajöttek hozzám.
-Szia új lány! Látjuk, hogy még csak most jöttél, de máris szemet vetettél Jamesre! Szép vagy, mondhatom. -mondta a fekete hajú lány.
-Ja és biztos profi vagy, ha csak ilyen ruhában sétálsz be egy lovardába - nevetett a szőkehajú.

-Hagyjatok már! Az apám itt dolgozik, övé ez a lovarda, és nem vagyok profi, nem állítottam ezt senkinek se. Csak látogatóba jöttem.... -mondtam.

A szőkehajú lány odébbállt. 
-Te a főnök lánya vagy? Uh,ne haragudj, nem tudtam... Cori vagyok, nem akartalak megbántani vagy ilyesmi... Bocsi tényleg.
-Semmi... Még nekem is furcsa a helyzet... - mondtam.
-Akkor jó! Na én most megyek, szia Amber! - mondta Cori, majd odébb állt. Furcsa... nem is mondtam, hogy Amber a nevem...

Nagyon megtetszett egy ló, nyerített felém. Amikor továbbmentem volna, ismét nyerített. Nem bírtam ki, muszáj volt megsimogatnom. Hirtelen ott termett apa mellettem, hatalmas mosollyal az arcán.

-Mi lenne, ha felülnél rá? Ő itt Zara, az új lovunk. Szelíd, engedelmes. Szerintem jó lenne, ha kicsit tréningeznénk. 
-Mi? Én? Komolyan? Dehát 8 éve nem ültem lovon... Azóta... - majd elakadt a szavam. Apa megölelt, és nagy szemekkel nézett rám. 
-Menj a főépületbe, ott kapsz kobakot és csizmát. Felnyergelem neked Zarát. - mosolygott.
-Rendben.

A főépületben ottvolt James és a szőke lány. Kértem tőlük egy lovaglócsizmát és egy kobakot. Furcsamód a szőkelány is segítőkész lett...
-Tessék! Itt vannak, szerintem a méreted! - mosolygott.
-Köszönöm!

Valóban a méretem volt. Ahogy hátranéztem, láttam, hogy James néz. Ja, és amúgy lovaglónadrágot is kaptam,mert az enyém nem volt túl kényelmes. Eddig minden nagyon szuper, nagyon jól érzem magam itt. Mentem is vissza Zarához és apuhoz.

Ismerkedtek. Mivel Zara új paci, még apa se ismeri. Kedvesen dünnyögött hozzá, mindenfélét. De a lovak értenek minket, ebben biztos vagyok. Apát meg pláne értik. Imádják a lovak.

-Tessék Amber, átadom neked a szárat. Hozom én is Dany-t.  - mondta, majd ment egy nagyon szép pej ló boxához, kihozta, és felszerszámozta.

Bevittük őket a pályára, sétáltunk pár kört. Közben észrvettem, hogy Cori figyel minket, ez kicsit zavarbahozott. Miért néz? Biztosan azt nézi, mennyire leszek ügyes... De zavar nagyon! 

Elsőként felszálltam a nyeregbe, apa segített. Megvizsgálta, hogy minden rendben van-e, majd utasításokat adott. Fel kellett állnom a kengyelben, hátra kellett dőlnöm a nyeregben stb. Ezzel elég sok idő eltelt, de nagyon élveztem - mint amikor kicsi voltam. Akkor is ilyeneket csináltunk.

Utána vezetőszárral körbe-körbe sétáltunk. Én a nyeregben egyensúlyoztam. Nagyon jó volt, újra érezni a ló mozgását, már majdnem el is felejtettem, milyen érzés ez.

Majd apa is nyeregbeszállt, és elmondta, hogy mit fogunk csinálni.
-Maradunk a karámon belül, viszont ketten lovagolunk. Megnézzük, Zara mennyire bírja a többi ló közelségét. Csak lépésben megyünk!

Egy kicsit ettől megrémültem. Mi az, hogy mennyire bírja a többi ló közelségét? Miért velem a nyeregben kell ezt letesztelni? Nem értettem, de megsimogattam Zara nyakát, és elindítottam őt.

Nem lett semmi baj hála az égnek. Nagyon élvezte Zara Dany társaságát, pont amennyire én apa társaságát. Beszélgettünk, miközben haladtunk. 

Fura, de jól esett, hogy lovaglás után én magam csutakolhattam le Zarát. Apa pedig Dany-t. Közben is beszélgettünk, és nevettünk a régi dolgokon.
-Emlékszel, amikor Storm ledobott a hátáról? - kérdezte apa.
-Persze, hogy is felejthetném el... Utána színészkednem kellett anya előtt, hogy nincs semmi bajom... közben meg zúzódásaim lettek. Kemény volt!
-Igen. - mosolygott apa, de láttam, hogy nem volt az igazi mosoly. Benne is előjöttek a régi emlékek. Nem is akartam kérdezősködni többet, nem akartam elrontani ezt a szép napot.

Visszavezettem a boxába Zarát. Nyihogott egyet nekem, és elkezdte ropogtatni a szénát. Kicsit elfáradtam, pedig nem is volt sok ez a lovaglás.. De mégis, szokatlan volt még.

Cori jött oda hozzám.
-Nem is volt rossz egy zöldfülűtől! - nevetett.
-Kössz! Kiskoromban sokat lovagoltam... 
-Hát ja, látszik rég volt már. Na de ne aggódj, ha itt maradsz köztünk, nagyon jó lovas leszel. -mosolygott Cori - Nincs kedved bejönni a klubbhelyiségbe? Ott vannak a többiek is, kicsit beszélgessünk! 
-Ez kedves tőled, köszi. Úgyis át kell öltöznöm, menjünk!

Nehéz volt nem észrevenni, hogy apa egy furcsa férfival vitatkozik az egyik box előtt. Nem tudom ki lehetett az, nem is értettem mindent, mert elég halkan mondta a férfi a mondandóját, viszont annál inkább mérgesen.
-Ha nem lesz meg, elviszem az összes lovat!!! Ezzel téma lezárva! - mondta haragosan a férfi.
-Jó, jó, nyugi Norbert, és csendesebben kérlek..... - nyugtatta apa a férfit.

Nem akartam beleavatkozni, de nagyon aggasztott az ismeretlen férfi jelenléte. Corival egymásra néztünk, és mentünk is tovább.

A társalkodóban a többiekkel leültünk beszélgetni, miután átöltöztem. Cori egyből felemlegette a férfit.
-Peter és valami Norbert az egyik boxnál veszekedtek. Ti tudjátok ki az? -kérdezte Cori.
-Norbert?? Norbert Hamway?? - kérdezte James - Mit keres itt az a pökhendi ember?
-Te tudod ki az? - kérdeztem.
-Persze. Egész Woodtown ismeri. A szomszédos lovarda tulajának az apja. Főleg vadlovakkal foglalkozik, meg be is tör lovakat ha jól tudom, de apádnak milyen dolga lehet vele?
-Ez elég nyomasztó... Mi az a szomszédos lovarda? Hol van? - kérdeztem.
-Nincs messze. Greenfield-i Lovarda... Oda csak a sznobok járnak! - szólt Cori. A szőke hajú lány csak helyeselte.

Apa gépe épp be volt kapcsolva, gondoltam belenézek az e-mailekbe.
-Nézzétek, itt van egy Norbert Hamway nevű levelezés. Mi ez? 

Peter!

Az üzlet nagyon jól robog, már csak a pénz kellene, amit ígértél. Ha nem lesz meg az összeg, számíts arra, hogy hirtelen minden lovad eltűnik, vagy legalábbis gondban leszel az egészségükkel.. Ez azért van, mert.. .. ............. ............ ------ - -- - - 
--------------- - - - 

Hirtelen ajtó csapódott, és én gyorsan ki is léptem az e-mailből, megnyitva a YouTube-t. Apa lépett be, gyorsan nevetést színleltünk, mintha valami videót néznénk.

-Ti mit csináltok a számítógépemnél? - kérdezte apa, kissé feldúltan.
-Csak videókat néztünk... -mentegetőztem. -Megyünk is haza?
-Igen, mennünk kell. James, Emma, tartsátok a frontot. Itt a kulcs, aludjatok is itt, éjszaka ellenőrizzétek a lovakat kérlek. Szóltam Evynek is! 

Kicsit fura volt, hogy így reagált apa, nagyon mogorvának tűnt. De lehet, ezt a többiek már megszokták. Elvégre is, 8 év az 8 év... Sok minden megváltozott. Ez az üzlet dolog azonban nem hagyott nyugodni, az meg pláne nem, hogy az emailt nem tudtam elolvasni teljesen...

Kiértünk a kocsihoz, közben nem is szóltunk egymáshoz. Engem nagyon lekötöttek a saját gondolataim, apa meg biztos a saját baján filozgatott. Elindultunk haza.

>> 3. rész <<